Hallgasd meg Popper Péter és Széles Iza: Végtelen dalát.
Mennyi elhullt virág, s elbújt szilánk,
a szívnek egy régen ejtett seb épp úgy fáj.
Ne is ébressz fel, jobb volt úgy, hogy távol voltál.
Most bízom vakon, hátha átlátsz majd,
s nem hiszed, hogy tényleg így van,
hátha mégis csak hallod azt, mit elhallgattam,
s hogy véges az út, de mit ma tőled kaptam...
...végtelen,
s kell nekem.
Lásd, hogy mit megteszek, csak hogy mellettem itt maradj és otthont találj.
Hagyd, hogy még jobb legyek, hogy Te jobb úton járj.
S mindent jóvá tegyek, hogy ma bízz bennem,
s élhess úgy, hogy nincs félelem.
És elhidd, csak a jó végtelen...végtelen.
A dal ITT hallgatható meg.